Öntudatos ellenőr

Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést.
Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

- Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági
létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek, úgy hogy nem maga fogja
megmondani nekem, hogy mit csináljak.

- Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve
sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.

Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer.
Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli
torokból kiáltja neki:

- AZ IGAZOLVÁNYT! MUTASSA NEKI AZ IGAZOLVÁNYT!!!

Kemény begy

Barátnőm olyan tünetet tapasztalt két tyúkocskájánál, amit még eddig nem. Felkeményedett a begyük, gondolkozott, hogy igazából semmi emészthetetlent nem adott nekik mi lehet a gond. A neten a következő tanácsot olvasta: étolajat kell adni a tyuknak fecskendővel belenyomni a csőrébe vagy kiskanállal beleönteni, naponta kb 2-szer állitólag akkor kicsuszik ami megakadt a begyében, és utána a zuzája már ledarálja.
De a szakirodalomban is talált hozzá cikket:

Begy: (ingluvies), általában az állatok bárzsingjának zseb- vagy zacskóforma tágulata, melyben a táplálék mintegy előzetes emésztésen megy át; különösen a madaraknál találjuk; a galamboknál a költés idején zsebforma duzzadéka tejszerü folyadékot választ el, amellyel a szülők pár napig fiókáikat etetik. De megtaláljuk a szivó szájszervekkel biró rovaroknál s különösen a pillangóknál is; ezeknél a felszivott nedvek meggyüjtésére szolgál. Begynek nevezzük a madarak melltáját, is, innét a veres-, kék-, aranybegy stb. elnevezések.

A lyukféléknek s más madaraknak bárzsingján levő kiöblösödés, melynek kivezető nyilásán néha a nagy mennyiségben felvett száraz takarmány, s levelek, kavicsok, csontok és üvegdarabok, vagyis emésztetlen anyagok miatt a tápszerek tovább nem haladhatnak, gyuladás keletkezik és létre jön az ugynevezett kemény begy. Ilyenkor tágult, igen tömött s a szájon át savanyu szagu folyadék szivárog ki. Kitágíthatja a B-t. azonkívül a felszaporodott folyadék s ennek erjedése folytán keletkező gáz is, amikor lágy és hullámzó tapintatu s ezt lágy B.-nek mondják. Gyógykezelés céljából célszerü hosszabb ideig óvatosan nyomogatni, hogy a felszaporodott tápszerek, az idegen testek és a folyadék a bárzsingon és szájon át kiürüljenek vagy pedig a gyomorba jussanak; makacs esetekben felmetszése, kiürítése a sebszéleknek gondos összevarrása és a metszési vonalnak kollodiummal való bekenése által gyógyítható.

forrás:http://www.kislexikon.hu/begy.html

Szürke nyuszi harmadik utódlása

Ma reggel a szürke nyuszi világra hozta harmadik fészek alját. Pont akkor születtek, amikor etetni kezdtem. Mindig csak a szőrt láttam még eddig mozogni, most viszont szana széjjel voltak a kis nyuszikák a ketrecben, és meg is ijedtem, hogy az anyjuk szét dobálta őket, de csak a lenyalogatta őket, és még csak akkor potyogtak ki belőle, utána szépen össze rendezte őket a fészekbe.

Elültettük a szilva fákat

Szombaton délben mégis újra hívtuk a faiskolát, habár azt mondták, hogy csak hétfőn tudnak kivenni fát, olyan meleg volt előző nap, bizakodni kezdtünk hátha, és érdemes is volt telefonálni, mert azt mondták mehetünk a fákért. Vettünk Beszterceit, Hagantát és Jojo-t 2-2-t mindegyikből és egy sunbrust cseresznyét.
Jól belocsoltuk őket, reméljük mind a 7 kis facsemete majd elkezd szépen fejlődni. 

Szilvafa ágyak előkészítve

Ma elkészültek a szilvafa "ágyások" :-) 7 gödröt ásatott ki nagybátyám, 6 lesz a különböző szilvafáknak, és 1 pedig a cseresznye fának. A gödrökbe mélyalmos szarvasmarha trágya került, amit egy vékony réteg földdel takartunk. Nem lenne rossz ha éjjel egy kicsit megázna, de nem sok esélyt látok rá, de sebaj, csak legyen jó idő, hogy a faiskolában ki tudják ásni a csemetéket, mert még mindig fagyos a föld némiképp és ezért nem tudták még kivenni. Az őszi ültetés kényelmesebb ugyan, de mégis a tavaszi mellett döntöttünk, nagybátyám azt mondta, ha a tavaszi ültetéssel egy évet nyerhetünk, akkor ne halogassuk. A földszomszéd is nagyon örült, hogy az ő gyümölcsfái mellett lévő földecskébe is gyümölcsfák kerülnek. Így a porzással sem lesz gond, minden fának jobb lesz, ha többen lesznek egy helyen. 

Végre az első meleg napsütéses nap, felmásztunk két bálára és kényelmesen elhelyezkedtünk, nézegettük a bocikat, ilyen nyugalmat kevés helyen érezni :-)

Fontos döntést kell hozni! Melyik legyen?

Megfontolandó döntés, hogy melyik legyen a hatalmas limousin bika utódja, aki megfelelő utódok születnek, nem lesz nehéz az ellés, nem húzni kell a borjút a tehénből, hanem egészséges szép borjak születnek majd. Ezért finomabb csontozatú kisebb termetű leendő apa állat talán biztonságosabb választás ilyen szempontból.

Tavaszi gyümölcsfa telepítés

Az őszi és tavaszi gyümölcsültetvények létesítése sok kérdést von maga után. A régebbi szakirodalom általában őszi telepítést javasolt, különösen az almatermésűek esetében. A csonthéjasok közül az őszibarack és a kajszi telepítését gyakran tavaszi időponttal ajánlották, melyet e fajok nagyobb hőigényével indokoltak. Manapság kijelenthetjük, hogy az ültetés idejének értelmezése alapvetően megváltozott. Jórészt az öntözés lehetőségétől és annak módjától függ. Ennek értelmében minden gyümölcsfaj telepíthető tavasszal abban az esetben, ha nem egyszeri, hanem folyamatos öntözést biztosítunk az újonnan létesített ültetvényben. Továbbá az őszi ültetés szintén indokolt lehet az egyes gyümölcstermő növényeknél, ha a létesítendő ültetvény folyamatos öntözése még nem megoldott, tehát csupán egyszeri alkalommal tudunk vizet biztosítani az eltelepített oltványok számára. Összefoglalva úgy fogalmazhatunk, hogy az őszi ültetés egyszeri öntözéssel (egyes esetekben öntözés nélkül is) eredményre vezet, míg tavaszi telepítés során, gyümölcsfajra való tekintet nélkül, mindenképpen gondoskodnunk kell a többszöri (folyamatos) öntözésről.

A fa helyének elkészítése

Ha az ültetésre nézve azt a közismert véleményt vesszük figyelembe, hogy az őszi telepítés a legtöbb gyümölcstermő növény esetében eredményes, akkor fontos megemlíteni az ültetés helyes időpontját is, amely termőhelyenként a termőföld hőmérsékletétől függően alakul. Komolyabb lehűlések során veszteséggel számolhatunk. Hegyoldalakon, lejtőkön ültessünk akár kora ősszel. Természetesen ebben az esetben szintén gondoskodnunk kell öntözésről a lehullott csapadék arányában. Optimális talajadottságok mellett a ültetést október végén vagy november elején végezzük. Abban az esetben, ha tavaszi ültetést választunk, leginkább március második fele javasolható (különösen a kajszi és őszibarack esetében). Sokat hallhatunk arról, hogy áprilisi ültetések is eredményre vezetnek. A megnövekedett kockázatot (különösen száraz tavasz esetén) az előre kialakított öntözőberendezéssel kompenzálhatjuk.

A gyümölcsfa ültetésére szánt területet mélyen felszántjuk, gyomoktól, taracktól megtisztogatjuk. Az így előkészített területen gödröt ásunk, vagy erdészeti fúrókat használunk. Az erős növekedésű alanyok esetében a gödröket 70-80 cm mélyre és akár 100 cm szélesre alakították ki. A manapság elterjedt gyenge növekedésű alanyok számára elegendő a 40 cm átmérőjű és közel fél méter mélységű gödör. Amennyiben kézzel végezzük az ásást, a gödrök kialakításakor a felső talaj a gödör egyik oldalára, míg az alsó talaj a gödör másik oldalára kerül. Ültetéskor az egész gödröt a felső talajjal töltjük meg (a hiányt részben a kiegészítésül biztosított kerti föld, tőzeg vagy szerves trágya is biztosíthatja), továbbá a gödörből kimaradó alsó talajt a föld színén hagyjuk, a hiányzó helyeken elteregetjük.

Az ültetés

Fentiek értelmében részletesen szólni kell az ültetés egyes lépéseiről is. Első teendőnk, hogy a beültetendő területet a kívánt sor- és növénytávolságra pontosan beosszuk. A fa helyét karóval jelöljük meg. Ültetéskor az oltvány pontos helyének megállapítására az ültetőlécet használjuk. Az ültetőléc mintegy 10 cm széles, két méter hosszú léc, két végén és közepén félkör alakú bevágással. Ültetés előtt a sor valamelyik irányában (de mindig egy irányban) az ültetőlécet középső vájulatával az oltványt jelölő cövekhez, karóhoz a földre fektetjük. A léc két végén (a vájulatba) egy-egy cöveket verünk le. A gyümölcsfa helye így három cövekkel jelzett. A gödör kiásásakor a gyümölcsfa helyét jelölő cöveket természetesen kidobjuk: a gödröt kiássuk úgy, hogy a megmaradt két szélső cöveket a gödörből kikerülő földdel ne takarjuk be. A fa ültetésekor az ültetőlécet újból a meghagyott két cövek közé illesztjük. Az ültetendő fát most az ültetőléc középső vájulatába helyezzük a gyökérnyak magasságában, a fát elültetjük, a gödröt földdel behúzzuk. Ilyen ültetéssel minden beirányítás nélkül egyenes sorokban tudunk ültetni.

Az ültetést két ember végzi. A gyökerek visszavágása szükséges a sérüléseknél. A gyökeret csak olyan minimális mértékben vágjuk vissza, hogy azon a feltétlenül fontos metszéseket végezzük el. A vastagabb gyökerek végeit kissé ferdén úgy metsszük meg, hogyha a fát a gödörbe állítjuk a metszlapok alul maradnak, azon nyugszik a gyökér. A hosszúra nyúlt vékony gyökereket is megkurtítjuk, valamint a törött gyökereket az egészséges részig visszametsszük. Az egyik ember a fát tartja, amíg a másik porhanyós földdel a gyökerek közeit gondosan kitömködi. Ültetés közben a fát meg kell rázogatni (de nem felhúzkodni), hogy a föld könnyebben illeszkedhessen a gyökerek közé. Az ősszel ültetett fa tövére, hogy a gyökérzetet megvédjük a téli fagyoktól, 30-40 cm magas kupacokat húzunk. Tavaszi telepítés során az ültetés közben minden fának 15-20 liternyi vizet adunk.

Az oltványokat a vadkártól védeni kell. A fák törzsét sodronyszövettel vagy egyéb műanyag törzsvédő hálóval kötözzük be. Sík területen a fáknak nincs szükségük tányérra. Hegyoldalakon, lejtőkön azonban minél szélesebb félhold alakú tányérokat készítünk abból a célból, hogy a lefolyó esővizet a fa részére felfogjuk.

A telepítéssel kapcsolatos további ismeretek

Térkép készítés 1:500, 1:200 léptékben. A légtéri viszonyokkal kapcsolatban is felvilágosítást kell adni.

A telepítési rendszer, többnyire mértani rendszer: szükséges a hálózat meghatározása, valamint a sor- és tőtávolság.

1. Négyes kötés: egy fának olyan négyzet alakú terület áll rendelkezésére, amelynek méretei megegyeznek a hálózat négyzetének méreteivel: hosszanti és keresztirányú megművelést tesz lehetővé. Lejtős területen a négyzetek egyik átlója legyen a lejtés iránya, a könnyebb megművelhetőség miatt. A tábla területének csak 78,54 %-át hasznosítja, ha a körök (közvetlen tenyészterület) érintik egymást.
2. Hármas kötés: terület-kihasználás nagyon jó: 90,63 %. Az egyenlő oldalú háromszögből indul ki
3. Váltakozó kötés: terület-kihasználás 78,54 %. Egyenlőszárú háromszög. A fák a legnagyobb távolságra kerültek. A napfény és a levegő viszont jobban átjárja.
4. Félig elferdített négyes kötés: rombusz alakú terület. A fa koronája a rendelkezésre álló terület 81,5 %-át hasznosítja.
5. Ötös kötés: két gyümölcsfaj együtt telepítése, úgynevezett köztes ültetés. Dió + őszibarack, tehát egy lassan fejlődő és egy gyorsan fejlődő fa.
   
   Külön kell megemlíteni a leginkább elterjedt széles soros ültetési rendszert: a sortávolság mindig nagyobb, mint a tőtávolság. Manapság leginkább ezt alkalmazzák.

A rétegvonalak mentén kialakított sorok szintén bevált ültetési rendszer lehet, különösen a héjasok esetében. Ebben az esetben a tőtávolság a terepadottságok szerint változhat, erdőszerű ültetvényt kapunk (leginkább a dió és a gesztenye esetében alkalmazzák).

Utak

Kisebb területen célszerű a terület közepén kijelölni: általában 100 m-re vehetjük ezt a távot, amíg fáinkat az úton megálló járművekkel kiszolgálhatjuk.

Nagyobb területen egymással párhuzamosan kell utat vezetni a határtól 100 m-re, ezen belül 200-200 m távolságra. A fordulókról gondoskodni kell, elegendő, ha a sortávolságot abban a vonalban, ahol az utat vezetjük 2-2,5 m-rel megnöveljük, valamint a fordulóknál 7 m az út körívének sugara.

Pollenadó fajták elhelyezése

Együtt ültetendő fajták száma függ az együtt virágzás mértékétől, valamint a termékenyülési viszonyoktól. Mandula, birs, cseresznye, meggy, feketeribiszke, minimum három kölcsönösen termékenyülő és együtt virágzó fajta vegyes ültetését igénylik. Továbbá, ha egy fajta nem megfelelő pollenadó (triploid alma, körte), két másik diploid, pollenadó fajtáról gondoskodunk az ültetvényben. Alternanciára erősen hajlamos fajtát nem lehet pollenadónak választani. Almaültetvények esetében általános pollenadó a Golden Delicious fajta vagy valamelyik nagy pollentermelésre hajlamos vadalma faj. A triploid fajták termesztése során, miként fentebb említésre került, mindenképpen gondoskodni kell még egy diploid fajtáról.

A fajtaarány függ:

1. a pollenadó fajta virágporának mennyiségétől,
2. a pollenadó fajta termékenyítő képességétől,
3. a megporzandó fajta termékenyülő képességétől és virágsűrűségétől,
4. a pollenátvitel hatékonyságától.

A dió esetében külön kell szólnunk a pollenadó fajta arányáról, amely nem szerencsés, ha meghaladja az 5%-ot. Ebben az esetben éppen a túlzott mennyiségű pollen vált ki gátló hatást a termékenyülés folyamatában.

A pollenadó fajták elhelyezése történhet soronként a fő árufajta sorai között elhelyezve úgy, hogy minden negyedik vagy ötödik sorba pollenadókat ültetnek. Ez jellemző lehet egyes almatermésű fajoknál. Gyakori a blokkos elrendezés, melyen azt értjük, hogy a fajták három-négy vagy öt soronként váltakoznak. Gyakori a blokkos elrendezés egyes csonthéjas fajtáknál. Végül meg kell említeni a héjasoknál (különösen a diónál) javasolt szegélymegporzást, amely a fő árufajta tábláját pollenadókkal körbekerítő (táblaszegélyen elhelyezett) telepítést jelent.

Néhány gyümölcsfaj megengedhető maximális távolságát a pollenadó fajták elhelyezése során az alábbiak szerint adjuk meg: alma 25m, körte 20m, birs 10m, cseresznye 10m, meggy 8m, szilva 16m, kajszi 20m, mandula 6m, fekete ribiszke 3m, dió 50m, gesztenye 50m.

A telepítés előkészítésének és az ültetvény első két évének munkálatai

A telepítés előkészítői munkáinak műveletei az alábbiak: szerves trágya szórása (középkötött vályogtalajon, közepes adag: 40-50 t); műtrágya kijuttatása (őszi foszfor és kálium műtrágyák); mélyszántás; gyűrűshenger; a szaporítóanyag szállítása.

A telepítés munkái az alábbiak: barázda behúzás; simítózás (több alkalommal); tárcsa + fogas (kétszer); kombinátor használata; kitűzés és jelkarózás; gödörfúrás; szükség szerint árnyékoló trágya kijuttatása.

Az ültetvény ápolási munkáinak munkaműveletei az első évben az alábbiak: szükség esetén az oltványok karózása; kötözőanyag használata; tárcsa és fogas (többnyire háromszor); permetezés (kétszer-háromszor); öntözés; műtrágyázás (2 q/ha); törzsvédelem (necchálók használata).

Az ültetvény ápolási munkáinak munkaműveletei a második évben az alábbiak: kötözés, kötözők biztosítása; permetezés (kétszer-háromszor); műtrágyázás (2 q/ha): szükség szerint nitrogén fejtrágyázás; vegyszeres vagy mechanikus gyomirtás; fű telepítése esetén fűkaszálás (háromszor-négyszer); öntözés.

Mivel az intenzív ültetvények java a harmadik évben termőre fordul, alapvetően megváltozik az ültetvények fenntartásának módja. Ennek részletezése viszont nem tartozik a telepítés tárgyköréhez.

Külön meg kell említeni, hogy tavaszi telepítés esetén is az istállótrágyát ősszel juttatjuk ki, mert a nagy szervesanyag-mennyiség átmenetileg pentozán hatást eredményezhet. Ez jól kompenzálható a szükség esetén ősszel, illetve javarészt tavasszal több alkalommal kijuttatott nitrogén műtrágyákkal. A P és K műtrágyák kijuttatása szintén ősszel történik. A trágyák megfelelő bedolgozása a termőföldbe igen fontos feladat. Közismert számítás, hogy egy hektáron a gyümölcsfa (almatermésűek és csonthéjasok) a talajból egy évben kivesz átlagosan 60 kg nitrogént, 15 kg foszfort és 60-70 kg káliumot. A 400 q megfelelően kezelt istállótrágya mintegy 200 kg nitrogént, 100 kg foszfort és 200 kg káliumot tartalmaz, tehát általában egy hektár gyümölcsös három évi szükségletét. Ezt a mennyiséget telepítéskor feltétlenül szükséges biztosítani, valamint a talajadottságokat figyelembe véve szükség szerint műtrágyák megfelelő adagolásával teremtjük meg a kiültetett oltványok számára a gyors fejlődés és termőre fordulás lehetőségét.

A szaporítóanyag minősége

Az oltványok vásárlása során tudnunk kell, hogy két típust különböztet meg a gyakorlat: a már elágazódott, tehát koronás oltványt (jórészt csonthéjasok), valamint az elágazás nélküli suhángot (jórészt almatermésűek). Mindkettőnél fontos, hogy egy évesek legyenek, mert fiatal szaporítóanyag kiültetése által könnyebb megvalósítani a helyes koronázat kialakítását. Az oltvány akkor első osztályú, ha három egészséges gyökérelágazódással rendelkezik, valamint a koronás oltványok első elágazódása alatt mérve a törzsátmérő eléri az egy centimétert. Elágazódás nélküli oltványnál fontos a megfelelő magasság, hogy megfelelő törzsön létesíthessünk majd koronát. Az első osztályú koronás oltvány jelölése piros, míg az első osztályú suháng jelölése kék színnel történik. Minden másodosztályú oltvány sárga jelölést kap.

A bogyósok esetében (ribiszke, josta, köszméte) 10 db 10cm-es gyökérelágazódást kell megszámolnunk az első osztály kritériumaként, valamint az oltás helyétől mért 30 cm magasságban 8mm átmérőjű legyen a törzs. Kritérium a három elágazódás is, melyek közül kettő legalább 15cm, míg egy legalább 30 cm hosszúságú legyen, másként fogalmazva az elágazódások együttes hossza érje el a 60 cm-t.

Néhány öntözési mód összehasonlítása

Azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy a jövőben csak öntözéssel berendezett ültetvényből kaphatunk évről évre jó minőségű termést. Az öntözőberendezés megválasztása nagyon összetett kérdés, amelyet külön cikkben kellene tárgyalni. Az ültetvények létesítésére vonatkozóan csak néhány fontosabb paramétert szeretnék megadni. A vízhozam kérdését nézve a hagyományos esőztető berendezéseknél gyakori az 1800 l/ha-os vízfelhasználás. Mokrojet öntözésnél 70 l/ha, csepegtető rendszer esetén 4 l/ha körül alakul. Az öntözőfejek száma esőztető berendezésnél 20-25 db/ha, mikrojet esetében 300-350 db/ha, míg csepegtető rendszernél 2000-2500db/ha. A berendezések teljesítménye egy hektárra vetítve esőztető öntözésnél 10-12 l/s, mikrojetnél 6-7 l/s, csepegtető fejek esetében 2-2,5 l/s.

Az öntözőrendszerek elmaradhatatlan tartozéka a különböző szűrőberendezések megfelelő üzemeltetése. A vizek szűrése fokozott mértékben szüksége a kisebb vízfelhasználású precíziós öntözőfejek alkalmazásakor. A hagyományos esőztető öntözés során elegendő lehet a durva szűrés, míg a mikrojet és csepegtető berendezéseknél finom szűrést kell biztosítani. Különösen az energia felhasználás miatt fontos kitérni az üzemeltetéshez szükséges nyomásra is, amely fokozott mértékű: 4-5 atm az esőztető berendezésnél, a mikrojet fejek esetében 2-3 atm, míg a csepegtető rendszerű öntözés kis nyomáson: 0,8-1 atm üzemel.

Természetesen számos további kérdés vetődik fel az öntözőberendezések vásárlása és üzembe állítása során. A hatékonyság megállapításának helyes módja igen vitatott, annyi viszont bizonyos, hogy a csepegtető öntözés nagyon magas hatékonysággal (90 % fölött) alkalmazható a gyümölcsfák vízigényének kielégítése tekintetében, míg a hagyományos esőztető rendszerek hatékonysága 60-70 % körül alakul. Természetesen az öntözés célja által a hatékonyság teljesen más értelmet nyer, mivel közismert tény, hogy fagyvédelmi öntözést csupán esőztető rendszerekkel valósíthatunk meg, míg más öntözőberendezések erre a célra nem alkalmasak.

Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Kertészeti Tanszék

forrás:http://agrinet.gportal.hu/gindex.php?pg=644678&nid=152833

Minden amit a szilvafáról tudni kell

Szeretnék néhány szilvafát telepíteni, ehhez gyűjtöttem össze néhány fontos információt:

Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut.
Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére - a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.

Története

A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először. A természetleírással is foglalkozó római írók gyakran említik a szilvát. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című - 15 könyv terjedelmű - költeményében már pontos leírást ad róla: "...és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal."

A szilva viszonylag gyorsan elterjedt Európában az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensekre, amelyek közül főként Dél-Amerikában (Argentína) termelnek sokat belőle. Európa adja a szilvatermés zömét. A legnagyobb szilvatermelő állam Románia, Németország és Bulgária, utána Magyarország következik. Sok szilvát termel még Franciaország, Lengyelország, Olaszország és az USA is.

Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is.

Amikor szakmai pályafutásomat - a harmincas évek legvégén - az egyik Szatmár megyei hitbizományon, mint fizetés nélküli magángyakornok megkezdtem, akkor még a Szamos menti árterületeken sok dzsungelszilvás volt. Ezeket senki sem ültette, senki se gondozta, a termésüknek is csak egy kis részét hasznosították aszalásra, lekvár- és pálinkafőzésre. A dzsungelgyümölcsöket a civilizáció letörölte a térképről, de az itt termő szilvák hangulatos neve (Penyigei, Nemtudom, Boldogasszony, Bódi, Lotyó, Potyó) megmaradt az emlékezetemben.

A szilvák "családja" roppant népes és változatos. Ha csak a színüket vesszük: vannak köztük zöldek (Zöld ringló), lilák (Ageni, Althann), kékek (Besztercei, Stanley), pirosak (Vörös szilva) és sárgák (Mirabella).

Termesztése

A szilvafák környezeti igényei viszonylag könnyen kielégíthetők. Pedig nem is annyira igénytelennek, mint inkább türelmesnek mondhatók, ami azzal is bizonyítható, hogy a szilvafák minden emberi gondoskodásra serényen válaszolnak. Akkor is teremnek gyümölcsöt, ha gazdátlanul árválkodnak, de ha egy kicsit gondozzák őket, akkor termésük mennyisége megnő, minősége pedig számottevően megjavul.

Fénykedvelő növény, de erre nemigen kényes. A téli hideget jól tűri, és - minthogy későn tavasszal virágzik - a korai fagyok is viszonylag ritkán ártanak neki. Sekélyen gyökerezik, ezért a tartós csapadékhiánytól sokat szenved, a gyümölcseit elrúgja, tehát házikerti körülmények között ajánlatos a rendszeres öntözésére berendezkedni.

Szilvát a szélsőséges futóhomok és a szikes talajok kivételével mindenütt lehet termelni, de legjobban a párás folyóvölgyekben érzi magát.

A faiskolai lerakatokban kapható csemeték többnyire myrobalán alanyon állnak. Ezekből közepes törzsű fákat célszerű nevelni. A szilvafákat hat méter távolságra telepítsük egymástól.

Figyelembe kell venni, hogy a nálunk kedvelt fajták között számos önmeddő akad. Ilyen az Althann ringló, a Zöld ringló, a Ruth Gerstetter, a Tuleu gras és számos kevésbé ismert fajta. Ezeket csak pollenadó fajtákkal együtt érdemes telepíteni.

A szilvafa meghálálja a rendszeres trágyázást. Ezért már az ültetőgödörbe tegyünk 10-15 kg érett istállótrágyát, majd később, évente adagoljunk fánként 4-5 dkg kálisót, 4-5 dkg szuperfoszfátot ősszel és 6-10 dkg pétisót a nyár folyamán.

A csemeték a 4-S. évben hozzák az első termést. Addig kell a koronát kialakítani, de a ritkítást ezután se szabad abbahagyni, mert a szilvafák többsége hajlamos arra, hogy sűrű, szinte áttekinthetetlen koronát képezzen. Ezért a metszésnél az legyen a célunk, hogy a korona elsűrűsödését megelőzzük, évente elvégezve az ún. felügyeleti metszést, idejében távolítsuk el a fölösleges, a koronát sűrítő ágrészeket. A ritkító metszésnél ne a fűrésznek, hanem az ollónak jusson a vezető szerep! Ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről!

A szilvafajták jelentős része gyökérsarjakat nevel. Ezeket idejében el kell távolítani oly módon, hogy a sarj körül a talajt kibontjuk, és a sarjat a gyökérről letépjük. Így ugyan roncsolt seb keletkezik, de nem maradnak a sarj helyén rejtett rügyek, amelyekből további sarjak eredhetnének.

A bőséges terméssel terhelt fákat a gyümölcsök kifejlődése idején fel kell támasztani, mert egy-egy nyári vihar a súlyos ágakat letörheti.

A szilvafáknak sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért rendszeres Permetezésre van szükségük. Legveszedelmesebb betegségük a sarka-vírus, amely először a levelek világos mintázottságában jelentkezik. A fertőzött fák gyengén fejlődnek, gyümölcsüket elhullatják, majd kipusztulnak. Gyakori betegsége még a vörösfoltosság és a monília is. A kártevők közül a legtöbb gondot a pajzstetvek, a szilvamoly, a poloskaszagú szilvadarázs és a levéltetvek okozzák.

Nagy fontosságot kell tulajdonítani a vegyszeres növény-védelmet kiegészítő és alátámasztó mechanikai védekezésnek, a törzsápolásnak, a koronaritkításnak és a hullott gyümölcsök összeszedésének.

A nálunk termelt sok szilvafajta közül a legfontosabb a Besztercei, amelyet az egész országban kedvelnek, ízes, kék, hamvas gyümölcse miatt. A szelektált klónok gyümölcsei az átlagosnál nagyobbak. A Besztercei muskotály kellemes, muskotályos zamatú. Az Olasz kék nagy gyümölcsei szakaszosan teremnek. Nagy gyümölcsű a Stanley is, de az Íze kevésbé kellemes. A ringlók közül a Sermina, a Zöld ringló, és az Althann ringló érdemes házikerti telepítésre. (A ringlók I. Ferenc francia király hitvese, Claudia után kapták a nevüket: Reine Claude.)

A szilvafák termésmennyisége 40-50 kg fánként. Életkoruk 30 év.

Felhasználása

A szilva "pórias" gyümölcs, mégis évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbecsültsége. Jogosan, mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukortartalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyomorra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek.

A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink.

Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerezddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek.

Befőtt készítésére és mélyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőzés sem.

forrás:www.balintgazda.hu

Milyen rendszerben ültessük a gyümölcsfákat: http://www.kertpont.hu/cikknyomtathato.php3?cikkid=204

Az új nyuszi resort páhollyal :-)

A kisnyusziknak újabb ól szükségeltetett, melyet apum egy meglévő ládából készített el, amint látható a belső berendezést is igen kreatívan oldotta meg, a magasba emelt belső takarmány tárolóba előszeretettel ülnek fel a nyulak, szemmel láthatóan rettentően élvezik.