A titokzatos gyümi - az epernarancs

Rétság után lettünk figyelmesek egy érdekes növényre apummal, megálltunk az autóval és szedtünk is fel, mert nem tudtuk eldönteni mi lehet. Otthon még nagymamám is meglepve forgatta a kezében a növényi képződményt. Egy éles késsel ketté is vágtam mi lehet benne. Tejszerű nedv, apró magvak. Első ránézésre hasonlított a délkelet ázsiai gyümölcsökhöz, még viccelődtem is, hogy biztosan egy vietnámi járt arra, aki szétköpködte a magvakat. A facebookon is megosztottam a fotót, hátha valamelyik ismerősöm tudja majd mi lehet ez. Senki nem tudta, csak az érdekes tippek érkeztek. Végül egy új ismerősöm oldotta meg a rejtélyt, aki Kertészeti Egyetemet végzett és árulta el, hogy ez az epernarancs.

A wikipédián így már könnyedén megtaláltam róla, mi is ez valójában.

A narancseper vagy narancseperfa esetleg vadnarancs (Maclura pomifera) – népies nevein oszázsnarancs, majomagy, lócitrom, vadnarancs – az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó, tövises ágú fafaj. Jellegzetes termése, a narancseper emberi fogyasztásra nem alkalmas. A Maclura nemzetség egyetlen faja, de a Cudrania nemzetség fajaival hibrideket képez (egyes botanikusok leírnakMaclura sensu lato nemzetséget, amibe a Cudrania és néhány más nemzetség is beletartozik).^[forrás?]

Eredeti élőhelye az észak-amerikai kontinens. Levele egyszerű, ritkán karéjos, vékonyka, tojásdad-lándzsás. 8 cm hosszú virágakétlaki, porzós virágzata barkás vagy fürtös, termővirágai gömbölyded közös vacokba csoportosulnak. Ez az egyes gyümölcsszemekkel összeolvadva a narancseper nevű szabálytalan gömbölyű gyümölcstömeget, terméságazatot alkotja.

Tövises térelválasztóként, illetve szélfogóként gyakran sűrű sorokba, sövényként ültetik.

Kemény, sárgásbarna vagy narancsszínű fájából díszeket, festéket, íjat készítenek. Szárazon nagyon jó tűzifa. Különböző nevei: sárgafa, sárga brazíliai fa, fustikfa, fustelfa, fisetfa. Tartalma morin és maclurin. Reszelve a gyapjú és pamut festékének használták.

forrás: wikipédia