A szomszédban metszették az almafákat. Több idegen ember közben beszélgetett. Ennek az lett az eredménye, hogy a pici szarvas délutánra teljesen kikészült. Nagyon félt a pattogó hangoktól, minden metszó olló nyisszantásra össze rezzent. Folyamatosan zilált, lihegett. Az almát sem vette el a kezemből, és a magvak sem kellettek neki, holott mindkettőt imádja és szívesen eszi a kezemből. Már végképp nem tudtam mihez kezdjek vele, így úgy döntöttem elviszem sétálni. Rátettem a bőrszíjat a piros nyakörvére és kivezettem. Mindenáron a bikához akart menni, amit meg én nem akartam, mert nem tudtam, hogy Berci hogy reagál majd a kis jövevényre. Úgyhogy inkább visszafelé vezetgettem, de annyira riadt volt, hogy alig tudtam finoman bevonszolni vissza az udvarra a kertből. Közben kis baleset ért, mert az ól ajtót résnyire nyitva felejtettem a csirkék meg beosontak. A szarvast nem engedhettem el, mert attól féltem bele ugrik valami vas szerszámba és megsérül, amennyire riadozott a metsző olló zajától, de úgy sem mehettem vele vissza, hogy bent vannak a csirkék, mert tőlük is fél, és ha a szűk helyen bemegyek vele, akkor mindenki megijed, a tyúkok is és a szarvas is. Telefonon próbáltam hívni a család tagokat, de persze senki nem vette fel, így jó darabig bóklásztunk a kertben, mire végre valaki kijött, és kihajtotta az ólból a tyúkokat.
Szerencsére csak egy napig tartott a metszés, másnapra már teljesen megnyugodott boldogan ette az almát, és magvakat (búza, kukorica és nyúltáp keverékét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése