Amiért létrehoztam ezt a blogot

Az elmúlt több mint 20 évben gyakran szembesültem azzal, hogy lenézik a vidékieket. Itt nem csak arra a problémára gondolok, hogy sok budapesti felsőbbrendűnek tartja magát, hanem az egyéb városok lakóiról is, akik lenézik a környező faluban élő embereket. Először a középiskolában szembesültem ezzel. A gimnáziumban az osztály jóformán két részre szakadt, a városiak, és azok akik vidékről jártak be. Ez megmutatkozott, abban, hogy lenéztek minket a ruházatért, mert nem márkás holmikban jártunk, és kinevettek az erősebb tájszólásért. A vidékieket jobb esetben "táblán túli"-nak hívták, a távolsági buszmegállót "paraszt elosztó"-nak. De nem azért hoztam létre ezt a blogot, hogy az kis sérelmeket sorolgassam, hanem mert szeretném megmutatni a gőgös "nagyvárosi" embereknek, hogy a táblán túl is van élet, élnek emberek, az is lehet sokkal tartalmasabban, és boldogabban. Sértődés ne essék, akinek nem inge, ne vegye magára...

Egy igaz történet

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.