Utána néztem a kismalacok tartásának, és egy igen hasznos oldalt találtam: www.mezg.hu , ahol többféle állattenyésztéssel kapcsolatos tapasztalatok és cikkek vannak megosztva.
A kismalacokról pedig a következők:
A fialás legfontosabb környezeti feltétele a megfelelő hőmérséklet biztosítása, külön a kocák, és külön a malacok részére. Hőigényük különböző. A kocáé 16–18°C, a született malacé 32–34°C.
Ennek magyarázata az, hogy az újszülött malacnak testtömegéhez képest nagy a testfelülete, és mivel szőrtakarója, zsírrétege, önálló hőszabályozása nincs, ezen a nagy felületen belső hőjét gyorsan leadja. Születés után az első félórában testhőmérséklete normálisan is 2–4°C-kal csökken. Ha ez a belső hőmérséklet–csökkenés eléri a 6°C-ot, a malac elpusztul, mert energiatartaléka rövid idő alatt kimerül. Hidegben nem szopik, reszket, egyszerűen eléhezik, még akkor is, ha anyjának bőven van teje. Az 1–3 napi elhullásoknak az egyik leggyakoribb oka ez az ún. kismalacbetegség. Mivel ilyenkor a malacok sokszor anyjuk alá bújnak, gyakoribb az agyonnyomás is. 8–15°C-ot a született malacok még éppen eltűrnek (ha bőséges az alom), de 6°C alatt az előbbi állapotba kerülnek. Ott tehát, ahol télen a tűrési hőmérsékletet sem tudják biztosítani, inkább ne fialtassanak! A malac kéthetes koráig a hőt nem tudja tárolni, ezért a legjobb módszer, ha eddig infralámpázunk. Az infra a kocát ne zavarja! Ezért, de más szempontok miatt is jó, ha a koca és a malacok terét a fiaztatókutricában egy kirekesztő rács választja el, így a malacagyonnyomás is kevesebb. A malacoknak szükséges hőmérsékletről sok helyen úgy próbálnak gondoskodni, hogy az egész ólat felfűtik. Ez egyrészt drága módszer, másrészt a kocának káros is: nyugtalan, pancsol, maga alá vizel, étvágytalanabb, rosszabb a levegőminőség, gyakoribb a tejhiány.
Tartós hideghatásnál a fiatal állatok fejlődése és védekezőképessége csökken. Lemaradnak hasonló korú, kedvező környezetben lévő társaiktól, gyakoribbak a különböző, főként légzőszervi megbetegedések. A legnagyobb gazdasági kár mégis az, hogy az állatok, mivel belső hőmérsékletük fenntartására törekednek, takarmánnyal fűtenek, így a drága abrakból kevesebb tejet, húst, tojást termelnek. Legfontosabb a száraz, tiszta, meleg fekvőhely!
Jó hőgazdálkodású állattartó épületekben, istállókban, hodályokban megfelelő almozás mellett a leghidegebb téli napokon sincs különösebb gond. Ma is vannak azonban olyan ólak, amelyeket már korszerűsíteni nem érdemes, ezeket téliesíteni kell! Rakjuk körül olcsó, de jó hőszigetelő anyaggal! Ilyenek a szalma, a nád, a kukoricaszár. Az anyag száraz, a körülrakás tömött, megfelelő vastagságú legyen! Vannak, akik szigeteléshez istállótrágyát használnak. Ez rosszabb, mintha semmit nem csinálnának, mert az ólban hideg, párás lesz a levegő. A „modernebb” anyagok közül hőszigetelésre jó a hungarocell és a fólia is, de az utóbbi használatakor ügyeljünk arra, hogy az épület szellőzni tudjon (párássá teszi a levegőt). Ennél is fontosabb a födém hőszigetelése! Lehetőleg természetes anyagokat, fát, nádat használjunk úgy, hogy ne veszítsék el természetes tulajdonságaikat, tehát ne fedjük be festékkel, vakolattal stb., mert ezáltal az épület nem tud „lélegezni”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése