Szeretnék néhány szilvafát telepíteni, ehhez gyűjtöttem össze néhány fontos információt:
Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut.
Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére - a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.
Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut.
Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére - a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.
Története
A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először. A természetleírással is foglalkozó római írók gyakran említik a szilvát. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című - 15 könyv terjedelmű - költeményében már pontos leírást ad róla: "...és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal."
A szilva viszonylag gyorsan elterjedt Európában az 56. északi szélességi fokig. Eljutott a többi kontinensekre, amelyek közül főként Dél-Amerikában (Argentína) termelnek sokat belőle. Európa adja a szilvatermés zömét. A legnagyobb szilvatermelő állam Románia, Németország és Bulgária, utána Magyarország következik. Sok szilvát termel még Franciaország, Lengyelország, Olaszország és az USA is.
Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is.
Amikor szakmai pályafutásomat - a harmincas évek legvégén - az egyik Szatmár megyei hitbizományon, mint fizetés nélküli magángyakornok megkezdtem, akkor még a Szamos menti árterületeken sok dzsungelszilvás volt. Ezeket senki sem ültette, senki se gondozta, a termésüknek is csak egy kis részét hasznosították aszalásra, lekvár- és pálinkafőzésre. A dzsungelgyümölcsöket a civilizáció letörölte a térképről, de az itt termő szilvák hangulatos neve (Penyigei, Nemtudom, Boldogasszony, Bódi, Lotyó, Potyó) megmaradt az emlékezetemben.
A szilvák "családja" roppant népes és változatos. Ha csak a színüket vesszük: vannak köztük zöldek (Zöld ringló), lilák (Ageni, Althann), kékek (Besztercei, Stanley), pirosak (Vörös szilva) és sárgák (Mirabella).
Termesztése
A szilvafák környezeti igényei viszonylag könnyen kielégíthetők. Pedig nem is annyira igénytelennek, mint inkább türelmesnek mondhatók, ami azzal is bizonyítható, hogy a szilvafák minden emberi gondoskodásra serényen válaszolnak. Akkor is teremnek gyümölcsöt, ha gazdátlanul árválkodnak, de ha egy kicsit gondozzák őket, akkor termésük mennyisége megnő, minősége pedig számottevően megjavul.
Fénykedvelő növény, de erre nemigen kényes. A téli hideget jól tűri, és - minthogy későn tavasszal virágzik - a korai fagyok is viszonylag ritkán ártanak neki. Sekélyen gyökerezik, ezért a tartós csapadékhiánytól sokat szenved, a gyümölcseit elrúgja, tehát házikerti körülmények között ajánlatos a rendszeres öntözésére berendezkedni.
Szilvát a szélsőséges futóhomok és a szikes talajok kivételével mindenütt lehet termelni, de legjobban a párás folyóvölgyekben érzi magát.
A faiskolai lerakatokban kapható csemeték többnyire myrobalán alanyon állnak. Ezekből közepes törzsű fákat célszerű nevelni. A szilvafákat hat méter távolságra telepítsük egymástól.
Figyelembe kell venni, hogy a nálunk kedvelt fajták között számos önmeddő akad. Ilyen az Althann ringló, a Zöld ringló, a Ruth Gerstetter, a Tuleu gras és számos kevésbé ismert fajta. Ezeket csak pollenadó fajtákkal együtt érdemes telepíteni.
A szilvafa meghálálja a rendszeres trágyázást. Ezért már az ültetőgödörbe tegyünk 10-15 kg érett istállótrágyát, majd később, évente adagoljunk fánként 4-5 dkg kálisót, 4-5 dkg szuperfoszfátot ősszel és 6-10 dkg pétisót a nyár folyamán.
A csemeték a 4-S. évben hozzák az első termést. Addig kell a koronát kialakítani, de a ritkítást ezután se szabad abbahagyni, mert a szilvafák többsége hajlamos arra, hogy sűrű, szinte áttekinthetetlen koronát képezzen. Ezért a metszésnél az legyen a célunk, hogy a korona elsűrűsödését megelőzzük, évente elvégezve az ún. felügyeleti metszést, idejében távolítsuk el a fölösleges, a koronát sűrítő ágrészeket. A ritkító metszésnél ne a fűrésznek, hanem az ollónak jusson a vezető szerep! Ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről!
A szilvafajták jelentős része gyökérsarjakat nevel. Ezeket idejében el kell távolítani oly módon, hogy a sarj körül a talajt kibontjuk, és a sarjat a gyökérről letépjük. Így ugyan roncsolt seb keletkezik, de nem maradnak a sarj helyén rejtett rügyek, amelyekből további sarjak eredhetnének.
A bőséges terméssel terhelt fákat a gyümölcsök kifejlődése idején fel kell támasztani, mert egy-egy nyári vihar a súlyos ágakat letörheti.
A szilvafáknak sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért rendszeres Permetezésre van szükségük. Legveszedelmesebb betegségük a sarka-vírus, amely először a levelek világos mintázottságában jelentkezik. A fertőzött fák gyengén fejlődnek, gyümölcsüket elhullatják, majd kipusztulnak. Gyakori betegsége még a vörösfoltosság és a monília is. A kártevők közül a legtöbb gondot a pajzstetvek, a szilvamoly, a poloskaszagú szilvadarázs és a levéltetvek okozzák.
Nagy fontosságot kell tulajdonítani a vegyszeres növény-védelmet kiegészítő és alátámasztó mechanikai védekezésnek, a törzsápolásnak, a koronaritkításnak és a hullott gyümölcsök összeszedésének.
A nálunk termelt sok szilvafajta közül a legfontosabb a Besztercei, amelyet az egész országban kedvelnek, ízes, kék, hamvas gyümölcse miatt. A szelektált klónok gyümölcsei az átlagosnál nagyobbak. A Besztercei muskotály kellemes, muskotályos zamatú. Az Olasz kék nagy gyümölcsei szakaszosan teremnek. Nagy gyümölcsű a Stanley is, de az Íze kevésbé kellemes. A ringlók közül a Sermina, a Zöld ringló, és az Althann ringló érdemes házikerti telepítésre. (A ringlók I. Ferenc francia király hitvese, Claudia után kapták a nevüket: Reine Claude.)
A szilvafák termésmennyisége 40-50 kg fánként. Életkoruk 30 év.
Felhasználása
A szilva "pórias" gyümölcs, mégis évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbecsültsége. Jogosan, mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukortartalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyomorra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek.
A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink.
Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerezddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek.
Befőtt készítésére és mélyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőzés sem.
forrás:www.balintgazda.hu
Milyen rendszerben ültessük a gyümölcsfákat: http://www.kertpont.hu/cikknyomtathato.php3?cikkid=204
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése