ELSŐ SEGÉLYNYÚJTÁS HÁZIÁLLATOKNÁL

Írta: Kukeljevics József

Szédülés, napszúrás vagy hőguta éri nagy melegben az állatokat, ha nem ihatnak elég friss vizet, vagy borult időben a testüket ellepő izzadtság nem párologhat el. A támolygó állatot vezessük hűvös helyre, itassuk meg, locsoljuk fejét és mellét hideg vízzel, testét csutakoljuk, dörzsölgessük s hagyjuk aztán kissé pihenni.

Ha az állat elájul, ami nemcsak a szabadban, hanem zsúfolt, szellőzetlen istállóban, vagy vasúti vagonban is megtörténetik, vigyük szabad levegőre (vagy legalább nyissunk ki minden ajtót és ablakot), helyezzük el úgy, hogy feje lógjon, rakjunk fejére és mellére percenként váltott borogatást (az egyik hideg, a másik meleg legyen), dörzsölgessük a szív felé haladva, tartsunk orra alá erős ecetet vagy szeszt.

Villámsújtott állatot ugyanígy kezelünk, de gyakran forgassuk egyik oldaláról a másikra.

Túlerőltetett ló tüdejébe sok vér tódul egyszerre, s az állat fuldoklik. Dörzsölgessük kámforos szesszel, mellkasára rakjunk hideg borogatást, itassuk meg pálinkás vízzel.

Agyrázkódás — erős ütés, vagy zuhanás következtében áll be. A bódult, vagy eszméletlen állatot csendes helyen bő alomra fektetjük, fejére hidegvizes borogatást rakunk, kevés, de tápláló étellel és erős boros vízzel kínálgatjuk.

Fulladás. Füstben, vízben, homokkal, földdel eltemetett állat fuldoklik. Kihúzzuk a vízből, homok alól, vagy a füsttel telt helyiségből, lelógó fejjel fektetjük, locsolgatjuk, dörzsölgetjük, meleg boros, vagy pálinkás vízzel itatjuk. Szükség esetén mesterséges légzést alkalmazzunk. Fagyás. Az állatot vagy a fagyott testrészt hideg helyen hóval vagy vizes ruhával dörzsölgetjük. Ha eszméletlen, szívtájékán pálinkával, sósborszesszel dörzsöljük, esetleg mesterséges légzést végzünk.

Szúrt, vágott, hasított vagy zúzott sebeket fertőtlenítő folyadékba (ha ilyen nincs kéznél, felforralt s kihűtött, de nem hideg vízzel kevert tiszta vízbe) mártott vattacsomóval vagy vászonruhával mossuk meg a sebtől kifelé haladva, nehogy belemossuk a piszkot, majd friss folyadékkal és vattával vagy ruhával magát a sebet is tisztára mossuk. A sebszéleket lehetőleg szorosan egymáshoz illesztjük s pólyával vagy tiszta vászonruhával bekötjük. Föléje még egy tiszta kötést is alkalmazzunk. Lőtt sebet éppen így kezelünk, de meg kell keresni az ellennyílást: ha ilyent nem találunk, a golyó a sebben van s orvosra kell bízni a kivételét.

Égési sebeket olajjal, zsírral, vazelinnel, tojásfehérjével kenünk be. Üszkös égési sebeket 3 deciliter mészvíz és egy deciliter lenolaj keverékkel borogatunk.

A maró savak okozta sebet gyenge szódabikarbónás, a maró lúgok által okozottakat gyenge ecetes vagy citromos bő vízzel megmossuk, bekötjük. Ha a ló szegbe,üvegcserépbe, vasdarabba stb. lép és hirtelen sántít, levesszük a patkót, kihúzzuk az idegen tárgyat a sebből, kitisztítjuk és bekötjük a sebet, a patára hidegvizes ruhát rakunk. Megnyilalás után levétetjük a patkót, a lovat pihentetjük, lábát fertőtlenítő folyadékba fürdetjük, vizes ruhával borogatjuk. Térd-, csánk-, boka-, vagy pataizületi rándulás esetén hidegvízes borogatást rakunk. Ficamodásnál az orvos megérkeztéig szintén hidegvízes borogatást alkalmazunk, hogy a láb meg ne dagadjon.

Csonttörtések. Végtagok csonttörése. A törött részeket összeillesztjük a szénával, szalmával, kóccal, rongyokkal stb. bélelt legömbölyített lécek, zsindely stb. közt rögzítjük; vászoncsíkokkal szorosan átkötjük. Ha semmilyen kötszer nincs kéznél, fektessük le az állatot úgy, hogy törött lábát mozgatni ne tudja s rakjunk rá hideg borogatást míg az orvos megérkezik. A szükségkötést is mindég vizsgáltassuk felül állatorvossal. Tört szarvat fekvő 8 alakban kötünk be. Állakpocs-csonttörésnél (kutyáknál, sertéseknél) kendővel kötjük be az állat száját.

Vérzések. Csekély vérzést kötéssel állítunk el. Nagyobb vérzésnél fertőtlenítő folyadékba mártott vattacsomót vagy vászonrongyból készült labdát nyomunk a sebre és szorosan bekötjük. Esetleg forró vízbe mártott ruhával, forró vassal érintjük a sebet, mire a vér megalvad a sebszélen. Orrvérzésnél az orra s homlokra hideg vizes borogatást teszünk, vatta vagy vászonrongyból labdát készítünk fertőtlenítő folyadékba mártjuk s betömjük vele az állat orrát. Lónak csak egyik orrlukát szabad betömni! Belső vérzésnél hideg borogatást adunk. Minden vérzésnél fődolog a nyugalom. A vérző testrészt magasra helyezzük, rögzítjük.

Savmérgezésnél szódabikarbónás vizet, lúgmérgezésnél ecetes vizet, citrom-levet itatunk a beteggel.

Rovarcsípést ecetes, ólomvizes, vagy szalmiákszeszes ruhával borogassunk. Mérges légycsípést, kígyómarást lápisszal, tüzes vassal égessünk ki. Ugyanígy járunk el akkor, ha veszettségre gyanúsállat marta meg állattársát.

Vizeletpangás , vérfestékvizelés esetén az állatot a legközelebbi istállóban bő alomra fektetjük, kereszttájékát pálinkával, kámforos szesszel locsoljuk, durva pokróccal, szalmacsutakkal ismételten szárazra dörzsöljük. Felfúvódásnál mellső lábaival magasra állítjuk az állatot, bendőtáját dörzsölgetjük. Szakértő bárzsingszondát vezethet be vagy szúrcsapolást végezhet (trokározás).

Ha idegen test akad meg a bárzsingban, öntsünk olajat az állat szájába s hüvelykujjunkkal próbáljuk az idegen testet a szájba feltolni; szakértő a bárzsingszondával tolhatja le a falatot a gyomorba.

forrás: sulinet.hu